St. Julian’s Bay Hotel, St. Julians

A máltai szakmai gyakorlatomat a St Julian’s Bay hotelben töltöttem, ahol főként recepciósként dolgoztam. Ez számomra különösen hasznos volt, hiszen a következő tanévben készülök ebből vizsgát tenni az iskolában, szóval ez az egy hónap remek felkészülésként és gyakorlásként szolgált ehhez. Amikor a főnökömnek megemlítettem, hogy ha van rá mód én szeretnék mindig az esti, vagyis a 16:30-21:30ig tartó műszakban dolgozni, kissé aggódtam, hiszen én mégiscsak diákként mentem oda, a beosztások átírásához pedig semmi közöm, azonban Maria szemrebbenés nélkül, sőt inkább még mosolyogva fogadta a kérésemet és csak annyit felelt: Persze, hogy lehetséges!

 

A második hétre már kellőképp belejöttem a hotel rezervációs rendszerének a kezelésébe, még ha először kifejezetten nehéznek tűnt is. Főbb feladataim közé tartozott a vendégek bejelentkeztetése, bejelentőlapok kitöltése, foglalások rögzítése, kulcskezelés, kártyaterminál működtetése, valamint italok eladása a recepciós pult melletti hűtőből. Úgy érzem, hogy az elmúlt egy hónap során leginkább az önbizalmam, a türelmem és a problémamegoldókészségem fejlődött a legtöbbet, aminek igazán örülök.

A munkatársaimban egytől egyig igazán kedves, vicces, segítőkész és jó embereket ismertem meg. Sokat segített, hogy mindig nyíltan kommunikáltunk és amikor valami probléma adódott, akkor ha más nem, a WhatsApp mindig ott volt, az olasz vendégeknél pedig a Google fordító is sokszor előkerült.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, nagyon örülök, hogy bevállaltam ezt az egy hónap távollétet a családomtól, mivel rengeteg új élménnyel gazdagodtam, sok új embert ismertem meg és még barátokra is szert tettem. Talán kicsit klisésen fog hangzani ez a zárómondat, viszont én valóban úgy gondolom, hogy: Ez egy örök és felejthetetlen élmény marad.



Írta: Brigi

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Balzunetta Csapata

Kép
  Amikor elkezdtük a munkahelyün való tevékenységeket rögtön szembesültünk azzal, hogy nem egy szimpla pincér helyzetbe kerültünk bele, hanem egy kisebb családi hangulatú csapat részese lettünk. Nagyon kedvesek voltak velünk a munkatársaink a kezdettől fogva. Mindenben kisegítettek és egy másodpercig nem kellett azt érezzük, hogy szorongunk. Teljesen nyitottak voltunk és attól függetlenül, hogy dolgoztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Ha volt időnk, az éppen szóló zenékre elkezdtünk közösen táncolni és énekelni. Egyszer sem fordult meg a fejünkben, hogy esetleg rossz döntést hoztunk ezzel a munkával kapcsolatban. Pincérek voltunk, ételek és italokat vittünk ki főképp a vendégeknek, Hanna a pultnál is dolgozott mixerként. Rendeléseket vettünk fel, bort nyitottunk és kóstoltattunk. Általában majdnem egész héten voltak esténként zenészek akik élő zenével kísérték az éjszakát, ezzel szórakoztatva a nálunk étkező vendégeket és természetesen minket és a Balzunetta-ban dolgozókat. Voltak Jazz
További információk

Busy Bee Sliema, Bogi

Kép
  Én kezdtem legkésőbb a munkát, mert én két szabadnappal kezdtem. Eléggé stresszeltem, mert mindenki már dolgozott a többiek közül, és mesélték kivel mi történt, én pedig próbáltam nem túlgondolni. Az első munkanap borzasztó nehéz volt. Nagyon elfáradtam, mert nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy egész nap talpon legyek. Az elején még csak asztalokat szedtem le, és takarítottam, majd ahogy belejöttem, fogadtam a vendégeket, és italokat is rendelhettem. Ezt egy tablettel csináltuk. A Munkahelyemen rengeteg tradicionális Máltai ételt, italt, péksütit és desszertet lehetett kapni. Amiknek a nevét elég nehéz volt megtanulni. Általában délelőtt tíztől délután hatig dolgoztam felváltva Virággal, de volt olyan is, hogy háromtól zárásig, azaz negyed tizenkettőig. Ebédidőben, és este rengetegen voltak. Sokszor előfordult, hogy az ajtóban állt a sor, mert teltház volt. Szerencsére idővel hozzászoktam a pörgéshez, és hasznos tagja lehettem a csapatnak. Hihetetlen élmény volt. Ezt legfőképpen a mun
További információk

Busy Bee Sliema, Virág

Kép
  A máltai szakmai gyakorlatomat a Busy Bee Sliema kávézóban töltöttem. Számomra az egész egy új dolog volt, mert nem hogy felszolgálnom kellett, amit még sose csináltam ezelőtt, de mind ezt angolul kellett kivitelezni, amivel természetesen nem volt probléma, de még is hozzá kellett szokjak és ez számomra egy új, izgalmas élmény volt. Természetesen sokat aggódtam hogyan fogok teljesíteni, milyenek lesznek a munkatársak és a vezetőség, de ezek az aggodalmak mind feleslegesek voltak. Amint bementem az első napomon, egy rendkívül barátságos csapattal találkoztam. Az első napomon körbe vezettek, elmondták mit hol találok és az asztalok számozását is bemutatták, ami fontos volt a rendelés felvétele és kiszolgálása szempontjából. Itt még arra kértek, ne vegyek fel rendelést, inkább szóljak egy másik munkatársnak. Az első hetem úgy telt, hogy megszoktam a helyet, mit hol találok és a felszolgálandó ételt vagy italt pontosan hova kell vinnem. Ezalatt az idő alatt nagyon jóban lettem a munkatár
További információk